Imádkozzunk a Szentatya szándékára 2018 novemberében, hogy a szív és a párbeszéd hangja mindig felülkerekedjen a fegyverek szaván.

A múlt században a világ megtapasztalta két világháború borzalmait. Napjainkban, sajnos, egy olyan világban élünk, melyet, az atomháború veszélye és sok egyéb konfliktus miatt, részletekben viselt borzalmas világháborúnak nevezhetünk. Ezek a konfliktusok, például a különböző földrészeken és országokban viselt háborúk, a terrorizmus, a bűnszervezetek tevékenysége, a migránsokat és az emberkereskedelem áldozatait érintő visszaélések, a környezet rombolása stb. súlyos szenvedéseket okoznak. Mindez hova fog vezetni? Képes-e az erőszak maradandó értékeket teremteni? Vagy az erőszakoskodásokból inkább csak a bosszú ördögi köre származik, melynek csupán néhány bandavezér élvezi hasznát?

Forrás: magyarkurir.hu

Az erőszak nem gyógyítja be szenvedő világunk sebeit. Erőszaknak erőszakkal történő viszonzása csak migrációs hullámokat és mérhetetlen szenvedéseket eredményez, mert miatta rengeteget költenek katonai célokra, ahelyett hogy a fiatalok szükségleteit, nyomorgó családokat,  betegeket, egyszóval az emberiség többségét segítenék. Sőt, ezek az erőszakoskodások sok ember, vagy talán az egész emberiség halálához vezethetnek.

Jézus kora erőszakos cselekmények kora volt. Jézus mégis azt tanította, hogy az erőszak és a béke igazi csatatere az emberi szív: „Belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok.” (Mk 7,21) Jézus azt tanította, hogy Isten feltétel nélkül szeret bennünket, és hogy ebből a szeretetből megbocsátás születik. Azt parancsolta tanítványainak, hogy szeressék ellenségeiket (Mt 5,44), és fordítsák oda másik arcukat, ha valaki arcul üti őket (Mt 5,39).  Jézus azzal, hogy megakadályozta a házaságtörő asszony megkövezését és szenvedése éjjelén megparancsolta Péternek, hogy tegye hüvelyébe kardját (Mt 26,52), megmutatta nekünk az erőszakmentesség útját. Jézus maga egészen kereszthaláláig ezen az úton járt, és így lett békességünkké, és szűntette meg az ellenségeskedést (Ef 2,14-16). Az olyan ember képes a belső ellenségeskedés megszüntetésére szívében, aki elfogadja Jézus evangéliumát, és akit meggyógyított az Isten irgalmassága. Az ilyen ember lesz a kiengesztelődés eszközhévé. Assisi Szent Ferenc szavaival élve: „Amikor száddal hirdeted a békét, gondoskodj arról, hogy még nagyobb béke uralkodjék szívedben.”

Jézus igazi követőinek ma is el kell fogadniuk Jézus tanítását az erőszakmentességről.  Jól mondta XVI. Benedek pápa:

„Világunkban túl sok az erőszak és túl sok az igazságtalanság, ezért csak még nagyobb szeretettel és még nagyobb jósággal lehet a világ baját orvosolni. Ez a ’még nagyobb szeretet’ Isten ajándéka. Keresztények számára az erőszakmentesség nem valami taktikai viselkedést jelent, hanem személyes életmódot, annak az embernek az életmódját, aki annyira meg van győződve Isten szeretetéről és hatalmáról, hogy nem habozik a gonoszságot csupán a szeretet és igazság fegyvereivel legyőzni. Az ellenségszeretet a ’krisztusi forradalom’ lényege. Az evangéliumban olvasható ellenségszeretet-parancsot joggal tartjuk a keresztény erőszakmentesség alaptörvényének. Ez nem azt jelenti, hogy engedünk a gonosznak, hanem azt, hogy jóval viszonozzuk a rosszat, és ezzel megszakítjuk az  igazságtalanságok pokoli körét.”

Az erőszakmentesség nem jelent passzivitást. A kalkuttai Teréz anya mondta: „Nekünk nincs szükségünk romboló bombákra és ágyúkra, hogy békét teremtsünk. Elég, ha találkozunk és szeretjük egymást. Ha ezt tesszük, képesek leszünk legyőzni minden rosszat e világban.”

Ferenc pápának az ötvenedik világbékenapra 2016. december 8-án mondott beszédéből összeállította Nemeshegyi Péter SJ

Forrás: jezsuita.hu